Blog
tündEszter ruhák Tokióban
Óriási megtiszteltetés ért. A tavalyi évben a a tokiói Liszt Intézet „Népviselet újragondolva” kiállításon jártak ruháim. Az esemény koncepciója olyan magyar kortárs divattervezők bemutatása volt, akik a modern ruhák tervezésekor magyar népművészeti motívumokat is felhasználnak. 9 kortárs divattervező 17 ruhája érkezett a szigetországba, hogy új inspirációt adjon a japán piacnak.
A félórás divatbemutató során a kalocsai, matyó, sárközi hímzések, a bihariszűr-készítés, a halasi csipke, a kékfestő és magyar mondavilág is bemutatkozott a 17 ruhának köszönhetően. A bemutató során ismertető hangzott el a ruhákon felhasznált magyar népművészeti motívumokról, technikákról és a tervezői koncepciókról, végül magyar népviseletbe öltözött japán modellek is színpadra léptek, hogy a japán közönség számára egyértelműen érzékelhető legyen a kapcsolat a modern ruhák és az autentikus népviseletek között.
Megjelent ruháim
1. Kékfestő kelme: A tradíció, a modern vonalak és a mesevilág találkozása
A ruhát ihlető és alapjait adó eredeti kékfestő kelme a magyar népviseletben jelentős szerepet játszott. A mezővárosi és falusi műhelyek a 19. század közepén a közvetlen környékük helyi igényeit figyelembe véve állították elő termékeiket, alkalmazkodva nemzetiségi ízléshez és hagyományokhoz.
A kékfestés ősi, és igen összetett kézműves hagyomány. Térben és időben hosszú utat tett meg, míg az indigófesték felfedezése révén a festés technikája Indiából Magyarországra érkezett. Egy rezerv eljárású textilfestés, ami azt jelenti, hogy a textileket először egy szigetelőmasszával (“papp”) kerül mintázásra, majd csak ezután festik kékre. A “papp” megvédi a mintázott területet a kék festéktől, így azokon a helyeken az anyag fehéren marad. A kékfestő anyagok mintáját tehát az eredeti fehér szövet színe adja, nem pedig festék.
A kékfestés hagyománya felkerült Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, az erről szóló UNESCO határozatot 2019-ben adták át a hat magyarországi kékfestő műhelynek.
Ruhánkhoz felhasznált kékfestő kelme, ezen műhelyek egyikében Dél-Alföld régióban, Bács-Kiskun Vármegyében található Bácsalmáson, Skorutyák Család által 1879-ben alapított műhelyben készült.
A kékfestő motívumok közül a legismertebbek a virágábrázolások, a ruhánkon található virágon belüli virág ábrázolás pedig az élet szépségét és bőségét jelképezi, ezzel mesebeli hangulatot sugároz.
Szabásában a népies jellegét a bő, ráncolt szoknya, valamint a nagy mennyiségű csipke díszítés idézi elő. A ruhát hátul fűzős megoldással lehet igazán a testhez igazítani. A szoknyájában található átlátszó részek és a hangsúlyosabb dekoltázs miatt nagyon vonzó megjelenést ad a viselőjének, így főként a fiatalabb korosztály kedvence lett ez a ruha.
2. Díszes Menyecske: Díszmagyar ihletés, pazar kiegészítők, fiatalos megjelenés
A díszmagyar, a magyar kultúra alkotása, a magyar divattörténet csúcsterméke a 19. századra kialakult nemzeti díszöltözék. A hétköznapok során először a királyi udvarban viseltek, majd a közélet hivatalos ruházata volt a reformkori Magyarországon. Összetett és bonyolult, igazi eleganciát tükröző öltözékek voltak, később a francia divathullám előretörésével és a díszmagyar készíttetésének drágasága miatt, inkább az előkelő nemesi réteg viseletévé vált.
A zsinórminta valójában egy szakrális geometria, egy végtelen csomó, amely magába hordozza a Nap, a fény, az erő és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást. A sujtás művészete főként a természetben lévő virágokat, leveleket, indákat formázza meg, amelyeket rendszerré alkotva egy olyan képi világot kapunk, amit a bemutatott „díszes menyecske” ruhán is meg lehet csodálni.
Ennek a viseletnek a formai megalkotásánál, annak ellenére, hogy egy fiatalos megjelenés elérése volt a cél, igyekeztünk minél több korhű elemet megtartani, ilyen a buggyos ujj, a kötény, az alsó szoknya és az erősen merevített felsőrész. A klasszikus kinézetet azonban a miniszoknya és a csillogó zsinórral készült díszítés egy trendibb irányba viszi el.